2013. Augusztus 30., NYC, USA
Zayn
A mobilom hangos csipogása keltett reggel hét órakor. Nehezen nyitottam ki szemeimet, de elég homályosan láttam, így megdörzsöltem őket. A telefonom képernyőjére pillantva olvastam le főnököm nevét. Már megint mi az istent akar? Az éjjel végig dolgoztam, így fogalmam sincs mi lehet a baja.
Unottan megforgattam szemeimet - de bár ne tettem volna, mert csak megszédültem -, és felvettem a telefont.
- Az ember már aludni sem aludhat? - vettem fel. Elég jó kapcsolatot ápolok a főnökömmel, mivel ismerem már gyerekkorom óta. Így én gyakran kapok olyan megbízatásokat, amiket másnak nem adna oda. De nem viselkedik velem különbül, mint a többi munkatársammal.
- Ne szájalj, Malik. - szólt bele a telefonba. Magának is szép jó reggelt, főnök úr!
- Minek hívtál? - kérdeztem tőle komolyan.
- Hogy 10 perced van beérni a munkahelyre.
- Szívatsz? - nevettem. Haha. Jó poén, Rák uram.
- Mikor vicceltem én utoljára? - kérdezte halál komolyan.
- Mi a f.. Jól van, elkészülök, és indulok. - ültem fel az ágyban.
- 9 perc.
- Elmész te a.. - kezdtem bele, de lerakta a telefont. Hurrá.
Ledobtam magam mellé a telefont, és felálltam. A szekrényemből kivettem az egyenruhámat, amit még az éjszaka viseltem, és nem volt valami kellemes..illata. Még a hajamat sem volt időm belőni, hisz rohannom kellett a melóhelyre, így kissé borzos frizurával kezdtem a reggelt.
A garázsból kiálltam a fekete Audimmal, amit nemrég vettem, és elindultam a munkahelyre..
A garázsból kiálltam a fekete Audimmal, amit nemrég vettem, és elindultam a munkahelyre..
A parkoló zsúfolva volt a rendőrség előtt, így minimum tíz percet azzal töltöttem el, hogy egy normális parkolóhelyet találjak a kicsikémnek. Mikor végre ez is megvolt, kocogva bementem az épületbe. A portások megismertek, így rögtön nyitották nekem az ajtót, egy "Hello, Malik" után. Felszaladtam a lépcsőn az első emeletre, és a 12-es iroda felé vettem az irányt. Kopogás nélkül benyitottam a főnök irodájába, de nem kellett volna. Payne háttal állt nekem az ablak felé, és előtte térdepelt egy elég csinos nő. A ajtónyitás hallatára a főnők hátrafordult, és eltolta a titkárnő fejét.
- Nem tudtam, hogy zavarok..akkor később visszajövök.. - mondtam visszafojtott nevetéssel.
- Nem.. Már Suzan épp menni készült.. - mondta összehúzott szemöldökkel.
Vállrázkódással, és szájra tett kézzel néztem végig (azaz halk röhögéssel), ahogy Suzan átmegy az irodából nyíló másik helyiségbe. Mikor bezárta az ajtót, kitört belőlem a nevetés.
- Mi olyan vicces, Malik? Kopogni nem tanítottak meg? - nézett rám szúrós szemekkel Payne.
- Mi van, főnök, te így osztogatod a fizetésemelést? - röhögtem. - Akkor majd megkérem Styles-t, hogy álljon be ő is a sorba.
Biztos vagyok benne, hogy valamit visszaszólt volna, ha épp nem ront be Styles.
- Bocs főnök, hogy késtem. - mondta lihegve.
- Akarsz fizetésemelést? - kérdeztem tőle.
- Persze. - mondta felcsillanó szemekkel.
- Akkor cumizd le Payne-t. - csapkodtam a röhögéstől.
- Most már elég lesz, Malik! - mondta erőteljesebb hangnemben a főnök. - Ha fizetésemelést akartok, akkor..- fejezte volna be a mondatot, de beleszóltam.
- Akkor cumizzunk le? - nevettem, mint egy őrült. Payne csak szúrós pillantásokat vetett rám, Styles meg csak értetlenkedve nézett, hogy egyáltalán miről is van szó.
- Nem. Tessék, itt van. - nyújtott mindkettőnk kezébe egy papírt.
- Ez mi? - kérdezte Styles.
- Talán először olvasd el. - válaszolta a főnök.
A szememmel átfutottam az A/4-es méretű lapot, és felhúzott szemöldökkel egymásra néztünk Styles-szal.
- Ez most egy..-kezdett bele.
- Megbízás? - folytattam.
- Egy küldetés. - válaszolta Payne.
Pislogó szemekkel bámultam egyszer a lapot, egyszer a főnököt. Ezt legalább egy percig.
- Befejezted? - nézett rám. - Mit nem értesz ezen?
- Egy küldetést kapunk? Ketten? Styles-szal?
- Igen.
- EZ AZ! - kiabáltuk el magunkat egyszerre a göndörrel.
- Örülök a boldogságotoknak, de ez egy munkahely. Légyszíves ne hangoskodjatok.
- Beszél az, aki.. - kezdtem el.
- FOGD BE, MALIK!
Hangosan felnevettem, de észrevettem, hogy a főnök már nagyon ideges, így megpróbáltam türtőztetni magam.
- Khm. Bocsánat. - mondtam halkabban.
- Egyáltalán milyen küldetésről lenne szó? - kérdezte Styles.
- Ja. Milyen küldetés? - kérdeztem én is.
- Üljetek le, fiúk. - mondta Payne.
Az asztala előtti két széken kényelmesen helyet foglaltunk. Ő a mappáit megigazítva az ablakhoz állt, és kifelé bámult, miközben beszélt. Féloldalasan felült az ablakpárkányra, és ránk nézett. Összekulcsolta ujjait, és a lábaira helyezte.
- Egyetemisták lesztek.
